Beszámoló a 2013. július 19. (péntek) -től július 21-ig megtartott Grossglockner túránjkról

Pénteken kora reggel fényképezőgépekkel felszerelve indultunk útnak. Rövid pihenőkkel a vártnál gyorsabban érkeztünk meg a St. Johann in Pongau melletti Liechtensteinklamm-hoz. A parkolóból jól kiépített úton vette kezdetét 1 km-es szurdoktúránk, melyet a 300 m magas sziklafalak között jól kiépített fából készült sétaútvonalon, a sziklák oldalába vágott lépcsők, létrák rengetegében folytattunk.  A helyenként 1 m-re összeszűkült sziklák alatt rohanó hegyi patak felejthetetlen élményt adott.  Sétánk végén a látványt a 60 méter magasból fenséges robajjal lezúduló vízesés koronázta meg.

Szálláshelyünk elfoglalása előtt - mivel bőven volt még időnk - megálltunk Zell am See-nél.  A következő sétahajó indulásáig felfedező útra indultunk a település központjába. A hangulatos főtérről visszaindultunk a kikötőbe, ahonnan 45 perces sétahajózás során ismerkedünk a tókörnyékével, a magasba nyúló, hófödte  hegyormokkal.

Szállásunk Kaprun belvárosában volt. Apartmanunkban gyorsan vacsorát készítettünk. Vacsora után sör és bor mellett beszélgetve zártuk első esténket.

Szombat reggel indultunk az alpesi vadvilág zordon, de mégis fenséges vidéken keresztül a híres alpesi Großglockner panoráma útra, ahol autósokat, motorosokat, bringásokat és túrázókat egyedülálló természeti élmény és utazás várja. A díjköteles út mentén számos kilátó, információs tábla és kiállítás található. A kilátóknál előkerültek a fényképezőgépek és megpróbáltunk mindent megörökíteni.

Hosszabb pihenőt az Edelweizspitze kilátónál tartottunk. Az utat fotószünetekkel megszakítva az utolsó parkolóig folytattuk, ahol Ausztria legmagasabb csúcsa, a Großglockner (3798 m) piramis szerű formája tekintett le ránk.

A parkolótól ki gyalog, ki pedig a gleccserbahn-nal ereszkedett le a Pasterze gleccser-hez.  A hóhatár felett felhalmozott hó a Pasterze gleccseren is erősen elvékonyodott, gyors olvadást mutat. Évente 10-15 m-rel rövidül hossza. A turistáknak több mint 100 métert kell lefelé gyalogolni, hogy közelről szemlélhessék a kásásra olvadt gleccsert, az olvadásból kialakult tavacskákat.

A gleccsertúra után felsétáltunk a Ferenc József magaslatra mely egyedülálló látványt nyújt. A kilátóról látni a Grossgloknertől a völgyig húzódó évezredes gleccsert, mely a Keleti Alpok legnagyobb gleccsere, bizarr smaragd, türkiz és szürke színű tavak és víztározók csillogását, a kilátó fala alatt mormoták szaladgálnak. Megnéztük a Swarowski Múzeumot és Ferenc József szobrát.

Szállásunk felé tartva, kis kitérőt tettünk a Sigmund -Thun szurdokba, ami sajnos zárva volt. A frissen készített lecsó elfogyasztása után elsétáltunk a XII. századból származó Kaprun várához, ahol ezen a hétvégén tartották a várfesztivált.

A szállásunk épülete Kparunnban:

Sajnos vasárnap eljött a búcsú ideje. Csomagoltunk és mielőtt hazafelé vettük az irányt, felkapaszkodtunk a Kaprun környéki víztározókhoz.  Egy 10 emeletes parkolóház tetejéről indultunk, a Kesselfall fogadó mellett megváltottuk jegyeinket, ahonnan panoráma buszok vittek tovább a tározókhoz. Az út nagyobb része egy sziklában fúrt alagúton vezet át. Először az alsó nagyobb víztározó mellett haladtunk el, majd felértünk a felső víztározóhoz. A tó 2047 méter magasan helyezkedik el. Végig sétáltunk a gát telején, majd felkapaszkodtunk a Höhenburg-ra, 2108 m-re, ahonnan gyönyörű kilátás nyílott mindkét víztározóra és a tározókat körülvevő hósapkás hegyekre. Kis pihenő után megtekintettük a látogató központot. A hegyről lefelé menet pótoltuk az előző nap elmaradt Sigmund-Thun szurdok bevételét. A vadregényes szurdok 320 méter hosszú és néhol a 32 méteres mélységet is eléri. A szurdok végén egy mesterségesen kiépített vízesésben gyönyörködhettünk. A vízesésen keresztül a felette lévő tó (Klammsee) vizét eresztik le. A szurdok séta után elfogyasztottuk szendvicseinket és útnak indultunk.

A három napos, sok látnivalóval és élménnyel dús út az új kisbuszunkkal igazán kényelmes volt.