2015. 01. 13-án reggel útnak indultunk a Olaszország Trentó tartományában található  Folgaria-Lavarone-Fiorentini sírégióba.
Utunkat a kisebb pihenők után hosszabb időre az Adriai-tengerhez közeli ókori római eredetű olasz városban Aquileiaban szakítottuk meg. Aquileia Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye, ahol megtekintettük a 11. században épült katedrálist.

Aquileia a Római Birodalom idején fontos közlekedési csomópont volt. A 4. századra jelentős tengerészeti kikötővé fejlődött. A helyi keresztény püspök megkapta a pátriárka címet, császári palota is létesült itt.
452-ben Attila hunjai okozták a virágzó város pusztulását. A lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, s erre az időre datálható Grado alapjainak letétele és Velence születése is. 9-10. században előbb az avarok, aztán a kalandozó magyarok pusztítottak errefelé. A középkorban a patriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt. A városban megfordult Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt.

Ezt követően rövid sétát tettünk a Triszeti öböl egyik leghíresebb fürdőhelyén, a közel kétezer éve lakott Grado kisvárosának tengerparti sétányán.
Este elfoglaltuk Trento városától kb. 15 km-re lévő szálláshelyünket Costán.

2015. 01. 14-én egész napos túrára indultunk a Brentai-Dolomitok ölelő karjai alatt elhúzodó Val Rendena völgybe. A völgy bejáratánál található a Nardis vízesés 90 méter magasból két sziklatömb között lerohanó megfagyott vízfolyamát. A sziklatömbök a hagyomány szerint megkövesedett démonok. Túránk során több kisebb vízesést láttunk, megcsodálhattuk a Dolomitok napfényben csillogó havas csúcsait, a kék és zöld színek különböző árnyalataiban pompázó folyó vízét, a folyó köveinek jégsapkáit. Este a megtett úttól elfáradva, a friss levegőtől kipirosodva érkeztünk szállásunkra.

2015. 01. 15-én ragyogó napsütésben Észak-Olaszország legszebb és legnagyobb tavának, az utolsó jégkorszakban képződött Garda -tó településeiből látogattunk meg néhányat. Az 51,5 km hosszú, néhol csupán 3-4 km széles, 346 m legnagyobb mélységű tó Észak-keleti csücskén, Torbole városa fölött egy pihenőben, álltunk először fotószünetre, ahonnan pompás kilátás nyílott a tóra és a Monte Baldo hegyre. A tó keleti partján folytattuk utunkat, első megállónk Malcesine városa volt. Rövid sétánk során útba ejtettük a tengerparti sétányt, a Scaligero-kastélyt és feltekintetünk a Monte Baldo 2218 m magas csúcsára, ahova  felvonóval lehet feljutni.

A festői környezetben található Torre del Benaco városkában körbe sétáltuk 14. századi kastélyát, mely néprajzi múzeumnak ad otthont. Csepp formájú kikötőjén tovább haladva a főterén álló még karácsonyi hangulatot sugárzó. templomát néztük meg.

Monte Baldo meredek sziklafalai Bardolino környékén lankás dombokká alakulnak, dél-délnyugati lejtőin kiváló szőlő terem, Észak-Olaszország egyik legjobb borát adva. A régió borvidékének egyik központi városában sétálva megtekintettük freskóival díszített dómját, tópartján élveztük a nap melengető sugarát.

Utunkat a tó déli oldalán megbújó dombok szívében található, történelmi városközponttal rendelkező Lenato del Garda városába folytattuk. Megtekintettük a Ugo Da Como szenátor lenyűgöző, pazar olasz stílusú otthonát és értékes régi könyvgyűjteményét. A szenátor Lenatot "kultúra városa"-va szerette volna fejleszteni. A ház kertjén keresztül felsétáltunk a Visconti-velencei erődhöz, megcsodáltuk impozáns bástyáit és felülnézettből a várost. Megtekintettük főterét és dómját.
A nap utolsó állomása a tó déli szigetnyúlványán, az egykori halászfaluból napjaink egyik leghíresebb és legnépszerűbb mérsékelt klímájú turistaközpontja Sirmione volt. A megkapó szépségű városba a Scaligari kastély hídján sétáltunk be. Óváros hangulatos utcáin végig sétálva megcsodálhattuk ódon épületeit, tengerparti sétányát, kénes forrásból táplált fürdőközpontját, madártávlatból a 'Grotte di Catullo' római villa romjait.

2015. 01. 16-án téli időjárásnak megfelelő ködös, havas esős időben indulunk Bolzanoba, megismerkedni a várossal és a Dél-Tiroli Régészeti Múzeumban Ötzi történetével. A jégbefagyott embert 20 évvel ezelőtt 1991. szeptember 19-én találták meg Hauslabjoch közelében, Similaunhütte-nél (Tisenjoch). 1998 januárjában a similauni múmiát a bolzanoi régészeti múzeumba szállították, és ott egy egészen új hűtőtechnikával felszerelt mélyhűtő üvegvitrinjében állították ki 6 fok hőmérsékleten, 99% relatív páratartalmú levegőben. A kiállítás profizmusa és anyaga felejthetetlen élményt nyújtott. Városnéző sétánk során megtekintettük dómját, ferences templomát, hangulatos tereit, híres épületeit, piacát.

Délután a magas helycsúcsok övezte Trento városával ismerkedtünk buszból és sétálva. Az Adige folyó völgyében fekvő olasz város, jelentős oktatási, pénzügyi, tudományos és politikai központ. Sétánkat a román-gótikus katedrális megtekintésével kezdtük, megcsodáltuk főterét, impozáns épületeit, a Castello del Buonconsiglio épületegyüttesét.

2015. 01. 17-én utolsó kirándulásunk célponta az észak-itáliai Veneto régió Verona tartományának közigazgatási központja Verona lett. A veronai építészet egyik legnagyobb alkotásával a San Zeno Maggiore bazilikával kezdtük a nevezetességek megismerését. Falait 12. és 14. századi freskók díszítik, boltozatos altemploma többek között Verona első püspöke Szent Zeno sírhelyét is rejti. Sétánkat szikrázó napfényben Olaszország harmadik legnagyobb, Verona legismertebb nevezetességének megismerésével, a kr. után 30-ban épített Amfiteatrummal kezdtük.

A sétáló utca forgatagában haladva megékeztünk William Shakespeare híres műve főszereplőjének Júlia, állítólagos házához. Az erkélyt 1936-ban építették.

A város főterén a Piazza delle Erbe-n körbe sétálva megnéztük a "veronai madonna" felhasználásával épített szökőkutat, a négyoszlopos Tribuna-t, ahol a bírák a törvényeket hirdették ki, a tér fölé nyúló Lamberti-tornyot. Lenyűgözött bennünket a monumentális Scaligeri sírok, mauzóleumok látványa. Sétáltunk az ókori kőszínház sorai között, megnéztük a veronai katedrálist. A katedrális két korábbi templom helyére épült, melyek egy 1117-es földrengésben elpusztultak. 1187-ben szentelték fel, de ezután még hosszú ideig folytatódtak a munkálatok. Gazdagon, gyönyörűen dekorált belső tere a 15. századi renoválás alkalmával érte el mai formáját. Verona nem szűkölködik a díszes román, gótikus vagy reneszánsz stílusú palotákban, templomokban, ezeket megcsodálhattuk az utcákat járva.

Míg a csapat egyik fele a szemet gyönyörködtető látnivalókkal, a természet csodáival ismerkedett, a csapat másik fele az aktív sportot kedvezők, besíelték a pályák szövevényes hálózatát.

Sok szép látnivalóval, élménnyel gazdagodva, feltöltődve érkeztünk haza.